Az Elrejtett Fény Érintése Bennünk

Mélyen, a lélek csöndes zugában, ott él egy elrejtett fény, egy szikra, ami még soha nem kapott teljes teret a ragyogásra. Ez a fény nem a külső elismerésből vagy a materiális javakból táplálkozik; sokkal inkább az önvaló legtisztább esszenciája, a belső gyermek ártatlan öröme, a még meg nem élt álmok izgalma. Gyakran burkoljuk vastag falak mögé, félelmeink, kétségeink és a világ zajának sűrű fátyla alá, azt gondolva, hogy ez a fény túl törékeny, túl sebezhető ahhoz, hogy felfedjük.

Pedig az ereje pont abban rejlik, hogy gyengéd, mégis elpusztíthatatlan. Gondoljunk csak arra a pillanatra, amikor egy rég elfeledett emlék hirtelen felvillan, egy gyermekkori illat vagy hang eláraszt, és egy rövid időre feloldja a felnőtt lét gondjait. Ez az a pillanat, amikor az elrejtett fény megérint minket. Mintha egy kozmikus könyvtárban járnánk, és véletlenül leemelnénk egy kötetet, aminek lapjairól a legtisztább önvalónk történetét olvashatjuk.

Lehet, hogy ez a fény egy kreatív szenvedélyben nyilvánul meg, amit sosem mertünk kibontakoztatni, egy segítő szándékban, amit elnyomtunk a félelemtől, hogy kihasználnak, vagy egy csendes vágyban, hogy egyszerűen csak létezzünk, minden elvárás nélkül. Ahogyan a Hold fázisai is változnak, úgy takarjuk el, majd engedjük újra előbukkanni ezt a belső ragyogást. Az asztrológia is utal arra, hogy mindenki hordoz magában egy egyedi csillagmintát, egy születési térképet, ami felfedi ennek a fénynek a természetét és a kibontakozás útját. A Merkúr és a Vénusz aspektusai például utalhatnak arra, hogyan kommunikálunk és hogyan fejezzük ki legbelsőbb vágyainkat, vagy hol rejtjük el őket a világ elől.

Az igazi feladat nem az, hogy új fényt találjunk, hanem hogy felismerjük és szeretettel újra összekapcsolód