Az Elrejtett Hangok Citrin Napfénye

Mostanában sokat gondolkodom azon, mennyire hajlamosak vagyunk elrejteni, vagy éppen elhallgatni azokat a belső hangokat, amelyek valójában a legtisztábban szólnának hozzánk. Mintha félnénk a saját őszinteségünk súlyától, attól, hogy mi van, ha az, amit belül érzünk, nem illeszkedik a külvilág elvárásaihoz, vagy éppen a saját magunkról alkotott képünkhöz. Ez az elhallgatás, ez a belső cenzúra, mint egy sűrű köd ereszkedik le a szívünkre, elfedve a valódi fényt, amely a lelkünk mélyén ragyogna.

Emlékszem egy régi történetre, amit a nagymamám mesélt. Arról szólt, hogy minden ember szívében él egy forrás, melynek vize a legtisztább igazság. Ez a víz sosem hazudik, mindig megmutatja, merre kell mennünk, mit kell tennünk. De sokan, félelemből vagy kényelemből, homokot szórnak a forrásba, hogy elfedjék a tükröződő igazságot. Aztán csodálkoznak, ha a sivatagban bolyonganak.

Talán a csillagok is erre figyelmeztetnek minket, amikor egy-egy élesebb aspektus arra késztet, hogy szembenézzünk a belső árnyékainkkal. Vagy éppen arra hívnak fel, hogy hallgassuk meg azokat a halk suttogásokat, amik a hétköznapi zajban elvesznek. A Citrin, a Napfény köve, pontosan ezt a belső derűt, a tiszta kommunikációt és az önkifejezés örömét hozza el. Segít szétoszlatni a ködöt, és előhozza azt a belső napfényt, ami képes megvilágítani a forrás vizét.

Minden egyes elhallgatott gondolat, minden elfojtott érzés, egy kis szeletet vesz el a lelkünk vibrálásából. De amikor merünk hangot adni a belső igazságunknak, még ha félünk is a visszhangjától, valami elképesztő dolog történik. A Citrin ragyogása nemcsak a félelmeinket oszlatja el, hanem felszabadítja az energiát, ami addig a titkok