Az Elrejtett Könnyek Hullámverése

Van úgy, hogy a lélek mélyén rejtőznek olyan könnyek, amelyek sosem találnak utat a szemünkig. Csendesen, észrevétlenül gyűlnek, rétegezve egymásra, mint egy tengerfenékre süllyedő homokszem. Nem a fájdalom éles metszésétől születnek, sokkal inkább a sosem élt lehetőségektől, a meg nem mondott szavak súlyától, vagy attól a titkos vágytól, ami egy életen át kísér, de sosem kap hangot. Ezek a könnyek a lélek óceánjának rejtett mélységeiben hullámzanak, formálva a belső tájképet. Olykor egy halk zene, egy távoli illat, vagy egy pillanatnyi felismerés hozza fel őket a felszínre, mint ahogyan egy-egy ritka tengeri áramlat felkap egy-egy rég elfeledett kincset. Nem azért gyűlnek, hogy fájdalmat okozzanak, hanem hogy emlékeztessenek: a teljesség nem mindig a láthatóban rejlik. A meg nem élt, elfojtott érzések, a sosem kifejezett szeretet, a be nem teljesült álmok mind-mind ott élnek bennünk, formálva a belső világunkat. Érdemes néha leülni a lélek partjára, és hallgatni ezeknek a rejtett könnyeknek a halk, egyedi hullámverését. Lehet, hogy éppen ők mesélik el a legigazabb történetet arról, kik is vagyunk valójában. Nem kell megijednünk tőlük, sem elfojtanunk őket. Engedjük, hogy a mélyből jöjjenek, és mossák át a szívünket. Talán a Bika jegyében születettek számára különösen ismerős ez az érzés, hiszen ők gyakran hordoznak magukban el nem mondott érzéseket, ragaszkodva a belső békéjükhöz még akkor is, ha az elrejtett hullámverés néha vihart kavar a lelkükben. Az elengedés néha nem arról szól, hogy eldobunk valamit, hanem arról, hogy megengedjük a mélységnek, hogy feltáruljon.