Az Elvárások Gyémánt Palotája

Valamikor régen, egy távoli csillagrendszer peremén, létezett egy gyönyörű, ám rideg bolygó. Lakói, a Kriosziak, a tökéletesség megszállottjai voltak. Minden tettüket, gondolatukat az elvárások gyémánt palotájának tükrében mérték. Mindenki a tökéletes tükörképét akarta látni benne, ami persze sosem sikerült. Az állandó megfelelési vágy dermesztő jégréteggel vonta be a lelküket.

Egy nap egy fiatal Kriosz lány, Lysandra, nem bírta tovább a nyomást. A palota kristálytermében táncolva, hibát vétett. Egy apró botlást, ami a tökéletesség látszatát összetörte. A többiek gúnyos pillantásai jégszilánkokként fúródtak a szívébe. Elmenekült a palotából, a fagyos pusztaságba.

Ahogy botorkált, egy elhagyatott jégbarlangra bukkant. Odabent, egy öreg Kriosz remete élt. Lysandra elmesélte neki a történetét, könnyeitől patakokban ázott a jégpadló. A remete csendben hallgatta, majd így szólt: "Lányom, a gyémánt palota csapdája az, hogy a tökéletesség illúzióját kínálja. De a valódi szépség a repedésekben, a hibákban rejlik. Azokban a pillanatokban, amikor a szívünk őszinte lehet önmagához."

A remete egy apró, törött jégcsapot vett elő. "Nézd ezt a jégcsapot. Nem tökéletes, nem hibátlan. De a fény megtörik rajta, és szivárványt varázsol a sötét barlangba. A te hibáid is ilyen szivárványok lehetnek, ha mersz belőlük tanulni, ha mersz szeretni önmagad, a tökéletlenségeddel együtt."

Lysandra megértette. Visszatért a gyémánt palotába, de már nem a tükörkép rabja volt. Táncolt, és minden egyes mozdulatában az őszinteség tükröződött. A többiek döbbenten nézték. Lysandra fénye beragyogta a palotát, és a jégréteg l