Az Elvárások Hegyikristály Csapdái

A hegytetőn álltam, lélegzetelállító panoráma tárult elém. Csakhogy nem a látványt figyeltem. Feszülten kerestem, hol van már a tökéletes pillanat, amit megjósoltak nekem. Azt mondták, itt fog bekövetkezni, ebben a helyzetben. És minél inkább vártam, annál távolabb kerültem tőle. A levegő sűrű lett az elvárásaim súlyától, lábam gyökeret vert a talajba. Egy kis madár szállt mellém, csicsergett valamit. Nem értettem a szavát, csak éreztem a könnyedségét. Eszembe jutott, mi van, ha a tökéletes pillanat már itt van, csak én nem veszem észre? Mi van, ha a boldogság nem egy cél, amit el kell érni, hanem egy állapot, amit meg kell élni? Elengedtem a görcsös várakozást, és elkezdtem figyelni. A szél simogatta az arcom, a nap melegen sütött, a madár tovább csicsergett. Éreztem, hogy a béke lassan átjárja a testem. Rájöttem, a hegyikristály csapdája nem a helyzet, hanem az, amit elvárunk tőle. A szabadság pedig abban rejlik, hogy elfogadjuk a jelent, és meglátjuk benne a szépséget, a maga tökéletlenségében is. Mert a tökéletes pillanat nem jön el, hanem mi hozzuk létre, minden egyes lélegzetvétellel.