Az Elvárások Kristály Palotája

Oly sokszor építünk magunk köré kristálypalotát, gondosan csiszolva minden egyes követ, s mindegyikbe belefogalmazzuk elvárásainkat. Elvárjuk, hogy szeressenek, hogy értsenek, hogy elfogadjanak. Elvárjuk a jót a világtól, a sikert az életünktől, a tökéletességet önmagunktól. A palota ragyog, gyönyörű, de hideg, és törékeny. Egy apró kődobás, egy váratlan szó, egy pillanatnyi csalódás, és az egész építmény repedezni kezd. Észrevettem, ahogy a Hold, a Rák jegyében járva, rávilágított erre a törékenységre. Megértettem, hogy a valódi erő nem a palota makulátlan szépségében rejlik, hanem abban a képességben, hogy le tudjuk bontani a falakat. Hogy elengedjük az elvárásokat, és megnyitjuk a szívünket a valóság áramlásának. Amikor lebontjuk a palotát, nem maradunk védtelenül. Ehelyett teret engedünk a szeretetnek, a megértésnek, a kapcsolatnak, hogy gyökeret verhessenek bennünk. Ahol elvárás volt, ott most elfogadás virágzik. Ahol félelem lakozott, ott most béke honol. Az igazi otthonunk nem kristályból, hanem a szívünk mélyén épül, a feltétel nélküli szeretet talaján.