Az Érzékenység Holdfény Szőnyege

Az érzékenység… sokan gyengeségnek bélyegzik, pedig a valóságban egy finomhangolt iránytű. Egy olyan belső radar, mely a világ rezdüléseit, a láthatatlan energiákat, a kimondatlan fájdalmakat és örömöket is képes befogni. Évekig próbáltam elnyomni, vastag falakat húzni magam köré, nehogy a külvilág – gyakran durva – valósága megsebezzen. Azt hittem, ha kővé válok, immunis leszek a szenvedésre. Micsoda tévedés! A kő csak tompítja a fényt, de a sötétséget nem oszlatja el.

Egy éjszaka, teliholdkor, egy idős asszony mesélt nekem. Azt mondta: “Lányom, az érzékenység a te ajándékod. Ne átkozd, hanem tanuld meg használni. Mint a Hold, mely a Nap fényét tükrözi, te is képes vagy a szeretet, a megértés fényét visszatükrözni a világba. De vigyázz, mert a Hold fázisai változnak. Van, amikor tele van, ragyogó, és van, amikor elrejtőzik az árnyékban. Ismerd fel a saját ciklusodat, és ne ostorozd magad, ha néha visszavonulsz a barlangodba, hogy feltöltődj.”

Azóta másként tekintek magamra. Nem ítélem el, ha egy film megríkat, ha egy idegen ember története mélyen megérint. Tudom, hogy ez a képesség tesz emberré, ezáltal tudok kapcsolódni, empatizálni, gyógyítani. Az érzékenység nem teher, hanem a szeretet egyik formája. Egy Holdfény szőnyeg, mely óvatosan vezet át az élet sötét ösvényein.