Az Érzékenység Holdfény Szövete

Az érzékenység. Sokszor átoknak érezzük, a bőrünk alá kúszó fájdalomnak, mely mások számára láthatatlan marad. Pedig valójában a Hold lágy szövete, mely óvja a lelkünket a világ éles sarkaitól. Emlékszem, egy alkalommal egy idős asszonyt láttam a piacon. Apró, ráncos arcán megláttam az egész életét: a szerelmet, a veszteséget, a küzdelmet, a megbékélést. Megláttam, és hirtelen szinte éreztem a fájdalmát, mintha az enyém lett volna. Majdnem elsírtam magam. Akkor azt gondoltam, ez teher, ez gyengeség. De aztán megértettem. Az érzékenység nem teher, hanem ajándék. Képesség arra, hogy kapcsolódjunk, hogy megértsük, hogy valóban lássuk a másikat. Persze, néha fáj, néha túl sok. De ha megtanuljuk ezt a Holdfény szövettel óvni magunkat, ha megtanuljuk, hogy a határainkat kijelöljük, akkor az érzékenységünk a legnagyobb erőnk lehet. Akkor tudunk igazán szeretni, igazán gyógyítani, igazán érezni. Akkor tudunk igazán élni. Mert a Hold nem rejti el a fényét a sötétségben, hanem épp ott ragyog a legszebben.