Az Érzékenység Indigo Szirmainak Esése

Az Érzékenység... oly sokszor ítéljük meg gyengeségként, pedig valójában egy finomhangolt antenna. Képes felfogni a világ legapróbb rezdüléseit, a kimondatlan szavakat, a felszín alatt fortyogó érzelmeket. Mint az indigókék virág szirmai, olyan törékeny és gyönyörű.

Tegnap egy idős nénit láttam a piacon. Árulta a saját kertjében termett virágokat, de senki sem közeledett hozzá. Éreztem a csalódottság keserű ízét a levegőben, a magány fojtogató ködét. Megvettem tőle egy csokor árvácskát. Amikor átnyújtottam a pénzt, a néni szeme megtelt könnyel. Nem mondott semmit, csak gyengéden megszorította a kezem. Ebben a néma pillanatban minden ott volt: a hála, a megértés, a kapcsolat.

Az érzékenység nem azt jelenti, hogy minden fájdalmat magunkra veszünk. Azt jelenti, hogy nem zárjuk be a szívünket a világ elől. Azt jelenti, hogy merünk kapcsolódni, merünk együttérezni, merünk szeretni. Azt jelenti, hogy látjuk a szépet és a jót még a legszomorúbb pillanatokban is. Amikor legközelebb azt érzed, túl érzékeny vagy, emlékezz az indigókék szirmokra. Emlékezz, hogy a te érzékenységed ajándék. Egy ajándék, amellyel szebbé és jobbá teheted a világot. És ne feledd: az igazi erő a sebezhetőségben rejlik.