Az Idő Homokszemcséinek Tánca

Oly sokszor igyekszünk az időt uralni, beosztani, mintha egy megfékezhető vadállat lenne. Pedig az idő maga a tánc, a pillanatok végtelen, egymásba fonódó sora, melyben mi csak egy-egy homokszemcsét testesítünk meg. Kapkodunk, sietünk, tervezünk, miközben elszalasztjuk a jelen apró csodáit: egy mosolyt, egy madár dallamát, egy lélegzet mélységét. Mint az a kertész, aki a virágok gyorsabb növekedését akarván, tépi a szirmait, mi is tönkretesszük az idő szépségét azzal, hogy irányítani akarjuk. Engedd meg magadnak, hogy sodródj! Bízz abban, hogy a pillanatok egymásutánja pontosan oda vezet, ahová vezetnie kell. Ne harcolj a múló idővel, hanem táncolj vele! Figyeld a homokszemek hullását, és érezd, hogy minden egyes szemcse egy lehetőség, egy új kezdet, egy újabb lépés a végtelen táncban.