Az Idő Szőttese: Pillanat-Bölcsesség

Egy apró, mohával borított kő szélén ültem a patak partján. Figyeltem a víz játékát, ahogy a napsugarak apró gyémántokként csillogtak a felszínén. Olyan régóta ültem már ott, hogy szinte egy lettem a természettel. Aztán eszembe jutott, hogy "időpocsékolás". Ezt a gondolatot a sürgető teendők, a soha véget nem érő feladatok suttogták a fejemben. Pedig de rég vágytam már erre a csendre...

És ekkor megértettem valamit. Az idő nem lineárisan halad. Nem egy folyó, ami elsodor magával. Hanem egy szőttes, ahol a múlt, a jelen és a jövő szálai összefonódnak. Minden pillanat egy csomópont, ahol dönthetünk, hogy melyik szálat követjük tovább. A pillanatban rejlik a valódi bölcsesség. Nem a rohanásban, a tervezésben, hanem a megélésben. Abban, hogy a lelkünk megtapasztalja a létezés minden apró rezdülését. A patak csobogását, a szellő simogatását, a szívünk dobbanását. Talán ez a Skorpió-hold hatása? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy most nem akarok "hasznos" lenni. Csak létezni. Mert ebben a pillanatban, ebben a csendben találom meg önmagam. És ez mindennél értékesebb. Az idő szőttese nem sürget. Csak hív. Hogy emlékezzünk. Hogy éljünk. Hogy szeressünk. Most.