Az Igazság Amazonit Vízlépcsői

Oly sokszor érezzük, hogy a szavaink nem tükrözik a szívünk igazságát. Mintha egy láthatatlan fátyol borulna a gondolatainkra, mielőtt a nyelvünkön át megszólalnának. Talán félelem az ítélettől, talán a megfelelési vágy, talán egyszerűen csak a nehézség abban, hogy formába öntsük a mélyen bennünk rejlő valóságot.

Emlékszem, egy régi mester azt mondta: "Az igazság olyan, mint egy hegyi forrás. Ha eltömjük a forrást, a víz elapad. Ha engedjük, hogy szabadon folyjon, éltető patakká válik." Néha mi magunk építjük a gátakat a saját szívünk forrása elé.

Az amazonit köve, ez a zöldesszürke csoda, épp erről szól. Arról, hogy bátran felvállaljuk az igazságunkat, nem csak mások, de legfőképpen önmagunk előtt. Nem arról van szó, hogy kíméletlenül kimondunk mindent, ami az eszünkbe jut. Hanem arról, hogy tisztán és őszintén kommunikálunk a világgal, a szívünk mélyéből táplálkozva. Engedjük, hogy az amazonit energiája segítsen lebontani a félelem falait, és feltárni a bennünk rejlő hiteles hangot. Merjünk beszélni, merjünk hallgatni, és merjünk önmagunk lenni, minden pillanatban. Mert az igazság, kimondva is, elhallgatva is, a mi részünk.