Az Igazság Ametiszt Szilánkjai

Azt mondják, a legnagyobb hazugságok azok, amiket magunknak mesélünk. Kényelmesek, puhák, mint egy régi, bejáratott fotel, amibe nap mint nap belehuppanunk, elkerülve a szembenézést azzal, ami valójában van. Évekig éltem ilyen fotelben, kényelmesen, biztonságosan, azt suttogva magamnak, hogy minden rendben van, miközben a lelkem mélyén éreztem a repedéseket. Aztán egy nap, mintha egy kalapács csapott volna bele a fotelbe, és ezer apró, ametiszt szilánkká tört volna szét. Az igazság szilánkjai voltak ezek, élesek és fájdalmasak, de ragyogóak és tiszták. Nem volt többé hova bújni, nem volt többé mire hivatkozni. Csak én maradtam, és a szilánkok, amik arra kényszerítettek, hogy végre meglássam magam a valóság tükrében. Nehéz volt, a sebek még gyógyulnak, de már tudom, hogy ez az egyetlen út a valódi szabadság felé. A fotel helyett most a csupasz földön ülök, de a kilátás végtelen.