Az Igazság Opálfényű Madártolla

Ma a türelmetlenség karmainak fogságából szabadítom ki a lelkem. Érzem, ahogy a pillanatnyi vágyak sürgetése fojtogatja a valódi céljaimat. Mintha egy örökös hajszában lennék valami után, ami mindig épphogy elillan a kezeim közül. Eszembe jut egy régi történet egy remetéről, aki évtizedekig várt a tökéletes bambuszra, hogy elkészíthesse belőle a legszebb fuvolát. Türelmetlenül vágott ki bambuszokat sorra, de egyik sem volt az igazi. Már majdnem feladta, amikor egy éjszaka egy különösen erős vihar után rátalált a tökéletes darabra, melyet a szél és az eső formált olyanná, amilyennek lennie kellett. A remete megértette: a türelem nem a várakozás passzív elfogadása, hanem a folyamat aktív részese, a belső csend, ami meghallja a sors üzenetét. Így hát én is elengedem a sürgető vágyaimat, és a türelem opálfényű madártollával simogatom meg a lelkem szárnyait, hogy az időben kibontakozhassak.