Az Igazság Rubin Vörös Szirmai

Talán mindannyian ismerjük azt a pillanatot, amikor a nyelvünk hegyén táncol egy szó, egy kijelentés, ami mindent megváltoztathat. Aztán mégis hallgatunk. Félünk a következményektől, attól, hogy megbántunk valakit, vagy hogy mi magunk sérülünk. Pedig az igazság - akárcsak a rubin - ragyogó, de néha éles is. A szívünk mélyén tudjuk, hogy a kimondatlan szavak lassan megmérgeznek, egyre mélyebbre fúródnak a lélek szövetébe.

Egy régi legenda szerint a rubinok akkor keletkeztek, amikor angyalok könnyei érintették a Földet. Ezek a könnyek nem a bánat, hanem a mély együttérzés könnyei voltak – az igazságért való sóvárgás, a tiszta szívű őszinteség megnyilvánulásai. Hányszor fojtottuk már vissza a könnyeket, a szavakat, amelyek felszabadíthattak volna? Hányszor választottuk a kényelmes hazugságot az igazság kínzóan édes fájdalma helyett?

Pedig a rubin vörös szirmai nem csak szépek, gyógyítóak is. Ha bátran kinyitjuk a szívünket és hagyjuk, hogy az igazság fénye átjárjon minket, a sebek lassan begyógyulnak. Persze, lehet, hogy ideiglenesen fájni fog, talán elveszítünk valamit vagy valakit. De hosszú távon csak az igazság szabadíthat fel igazán. Merjük kimondani, ami bennünk él, még akkor is, ha a hangunk remeg, és a szívünk hevesen dobog. A rubin vörös szirmai várnak, hogy táplálják a lelkünket, és segítsenek megtalálni a békét az őszinteségben.