Az Igazság Türkiz Suttogása

A tükör előtt álltam, és nem a saját arcomat láttam. Egy álarcot, amit évek alatt formáltam magamon. Egy álarcot, ami védett a fájdalomtól, a sebezhetőségtől, a valódi énemtől. Elrejtettem a világ elől a tiszta, naiv szívet, mert azt hittem, az a gyengeség jele. De ma reggel valami megváltozott. A türkizkék ég mintha suttogott volna, emlékeztetve arra, hogy az igazság nem a páncélban, hanem a sebezhetőségben rejlik. Letettem az álarcot. Reszketve, félelemmel, de letettem. És a tükörben végre önmagamat láttam. Nem tökéleteset, nem makulátlant, de igazit. Az a pillanat felszabadító volt. Az Igazság türkiz suttogása által vezérelve, megláttam, hogy a valódi erő abban rejlik, ha felvállaljuk önmagunkat, minden hibánkkal és tökéletlenségünkkel együtt. Mert az igazi énünk az, ami igazán gyönyörű.