Az Igazság Türkizkék Óceánja

Oly sokáig kerestem a választ, a biztos pontot, a sziklaszilárd bizonyosságot a háborgó tengeren. Megpróbáltam térképeket rajzolni, iránytűket fabrikálni, de a hullámok rendre elsodorták azokat. Aztán egy nap, a végtelen kékség közepén, megértettem, hogy a válasz nem a part, nem a kikötő, hanem maga az óceán. Az igazság nem egyetlen pont, hanem egy hatalmas, mély, élő valami, amelyben benne van minden árnyalat, minden rezdülés, minden lehetőség. Engedtem, hogy elmerüljek benne, hogy átjárjon a sós víz, hogy magával sodorjon a mélybe. Nem kapaszkodtam többé a régi elképzeléseimbe, a berögzült mintákba. Hagytam, hogy az óceán megtisztítson, hogy megmutassa az igazi valóságot. És ott, a mélyben, a csendben, megláttam a saját tükörképem, tisztán, torzítás nélkül. Megértettem, hogy az igazság nem valami külső dolog, hanem bennem lakozik, a szívem legmélyén. Csak le kell merülnöm érte, bátran, nyitott szívvel.