Az Igazságtalanság Borostyáncsiga Háza

A kis Borostyáncsiga a tengerparton élt, apró háza a sziklák között rejtőzött. Nappal a napfényben fürdött, éjjel a hullámok lágy énekét hallgatta. Boldog volt, míg egy napon egy hatalmas sirály lecsapott rá. Nem akarta megenni, csupán játszani vágyott vele. Fölemelte a magasba, majd leejtette a sziklákra. A kis Borostyáncsiga háza megrepedt, ő maga pedig összetört lélekkel feküdt a homokban.

Érezte az igazságtalanságot. Miért éppen vele történt ez? Miért bántották, amikor ő senkinek sem ártott? A harag és a fájdalom lassan átjárta egész lényét. Elkezdte gyűlölni a sirályokat, az eget, sőt, még a tengert is, ami nem védte meg őt.

Egy napon, ahogy a nap lemenőben volt, egy öreg teknős vánszorgott oda hozzá. Látta a kis Borostyáncsiga sebét, és megkérdezte tőle, mi történt. A csiga elmesélte a történetét, a sirályról, a fájdalomról, az igazságtalanságról. A teknős csendben hallgatott, majd így szólt: "Értem a fájdalmad, kis barátom. Az igazságtalanság mérge lassan megemészti a lelkedet. De ne feledd, a borostyán idővel gyémánttá válik a föld mélyén. Engedd, hogy a fájdalom megtisztítson téged. Ne engedd, hogy a gyűlölet eluralkodjon rajtad. Nézz a sirályra más szemmel: ő csak a saját ösztöneit követte. Neki is megvan a maga útja."

A kis Borostyáncsiga elgondolkodott a teknős szavain. Lassan kezdte megérteni, hogy az igazságtalanság nem a világ hibája, hanem egy lehetőség a fejlődésre. Elkezdett megbocsátani a sirálynak, megbocsátani magának. Összeszedte a repedezett házának darabjait, és elkezdte újjáépíteni. Nem lett olyan, mint régen, de a rep