Az Illúzió Ametiszt Ködfátyla

Az illúzió… oly könnyen befészkeli magát a szívünkbe, mint a köd a hajnali tájba. Azt hisszük, látjuk a valóságot, pedig csak egy torz tükörkép lebeg előttünk. Az elvárásaink, a félelmeink, a régi sebek mind-mind belefestenek a képbe, elfedve a tiszta igazságot. Egy nap a tengerparton sétáltam, és messziről egy hajót véltem látni, amint a horizonton ringatózik. Ahogy közelebb értem, kiderült, hogy csupán egy elszáradt faág az, amit a hullámok vetettek partra. Milyen gyakran látunk hajót, ahol csak egy faág van? Milyen gyakran vetítjük ki a vágyainkat a világra, és csalódunk, amikor a valóság nem felel meg a képzeletünknek? Az illúzió nem ellenség, hanem tanító. Emlékeztet arra, hogy soha ne felejtsük el a belső látásunkat élesíteni, hogy ne tévesszük össze a ködfátyolt a valósággal. Figyeljünk a szívekre, figyeljünk a csendre, és meg fogjuk látni a fákat a köd mögött.