Az Illúzió Selyem Fátyla

Néha, mint egy finom, selyem fátyol, úgy borul ránk az illúzió. Nem gonosz szándékkal teszi, csupán védelmezni akar. Megóv a rideg valóságtól, a fájdalmas felismerésektől. Egy ideig szép, rózsaszín ködbe burkol mindent, ahol minden lehetséges, ahol minden tökéletesnek tűnik. Aztán, ahogy telik az idő, a fátyol elvékonyodik, majd foszladozni kezd. Először csak egy-egy apró résen szűrődik be a fény, majd egyre nagyobb darabok hullnak le róla. Fájdalmas pillanat ez, amikor a szemünk lassan hozzászokik a vakító fényhez, és meglátjuk a dolgokat úgy, ahogy valójában vannak. A csalódás szúrós tüskeként hasít a szívünkbe. De ne feledjük, az illúzió nem hazudott nekünk. Csupán segített felkészülni. Az igazi feladat az, hogy a lehullott fátyol darabjaiból szőjünk magunknak egy új, erősebb ruhát, ami már nem elrejt, hanem támogat. Ami nem takar el a valóság elől, hanem segít abban, hogy szembenézzünk vele, és erősebben, bölcsebben jöjjünk ki belőle. Mert a valódi növekedés a fájdalmas, illúziómentes pillanatokban születik.