Az Illúziók Kék Palástja

Annyiszor hisszük, hogy látjuk a világot, ahogy az valójában van. Pedig a valóság csupán egy vetítés, egy szűrő, melyen keresztül a saját tapasztalataink, félelmeink és vágyaink torzítják a képet. Mint egy kék palást, borul ránk az illúzió, eltakarva a tiszta igazságot. Ma épp egy ilyen palástot próbáltam levetni magamról. Azt hittem, látom a barátom motivációit, a párkapcsolatom jövőjét, a munkahelyi helyzetem reális kilátásait. Pedig csak a saját előítéleteim festették a vásznat. Megkérdeztem magamtól, mi az, amit nem akarok látni? Mi az, ami fájdalmas lenne bevallani magamnak? És ott, a kérdések mélyén feltárult a kék palást eredete: a félelem. A félelem a változástól, a félelem a sebezhetőségtől, a félelem a magánytól. Ha meg akarjuk látni a valódi világot, le kell vennünk ezt a palástot, még ha hideg is van nélküle. A meztelenség az egyetlen út a tisztánlátáshoz.