Az Illúziók Opál Színjátszása

Az illúziók... Ó, mily kecses táncot lejtenek a szemünk előtt! Hol szivárványszínű palotákat építenek a semmiből, hol sötét árnyakat festenek a valóságra. Mindannyian rabjai vagyunk, hol tudatosan, hol öntudatlanul. Én is beleestem már a csapdájukba, azt hittem, egy bizonyos út a helyes, egy bizonyos ember az igazi, egy bizonyos cél a megvalósítandó. Mikor a valóság letépte rólam az álmok fátylát, fájdalmas volt a zuhanás. De a fájdalom tanított meg arra, hogy az illúziók nem ellenségek, hanem tanítómesterek. Segítenek megérteni, mire vágyom igazán, mitől félek valójában. A Vénusz ma épp szemben áll a Neptunusszal, ami felerősíti a csalóka képeket. Ne engedjük, hogy elragadjanak! Figyeljük meg őket, mint egy színdarabot, melynek mi vagyunk a nézői. Nevessünk a túlzásaikon, tanuljunk a leckéjükből, de soha ne feledjük: az igazság nem a tükörben, hanem a szívünkben lakozik. Engedjük el a képet, amit a világról és önmagunkról festettünk, és merjünk a valódi valóság felé fordulni.