Az Irigység Jáde Zöld Sárkánya

Az irigység, ez a furcsa, jádezöld sárkány, ott lapul mindannyiunk lelkének mélyén. Nem feltétlenül a birtoklás vágya hajtja, hanem a hiány tudata. Nézem a szomszéd virágzó kertjét, ahelyett, hogy a sajátom magjait ültetném. Hallom a barátnőm sikereinek visszhangját, ahelyett, hogy a saját utamon lépdelnék bátran. Érzem a sárkány mérgét, ahogy a szívem körül tekereg, fojtogatva az örömöt.

De a sárkány nem legyőzhetetlen. A szemébe kell nézni. Fel kell ismerni, hogy a másik ember útja az övé, az enyém pedig az enyém. Az ő virágai nem az én virágaimtól veszik el a napfényt, hanem emlékeztetnek arra, hogy nekem is lehet virágzó kertem, ha teszek érte. Ahelyett, hogy irigykednék, inspirálódhatok. Ahelyett, hogy hiányolnék, megláthatom, mi mindenem van már most.

A sárkány nem tűnik el teljesen, de megtanulhatom megszelídíteni. Megtanulhatom, hogy az irigység ne mérgezze a lelkemet, hanem ösztönözzön a fejlődésre. Hogy ahelyett, hogy a másik ember sikereit siratnám, a saját álmaim felé forduljak. Mert a jádezöld sárkány ereje abban rejlik, hogy megmutatja, mire vágyom valójában. És ha tudom, mire vágyom, akkor már tehetek is érte. Ahelyett, hogy a sárkány áldozata lennék, a lovasává válhatok, aki célja felé vezeti őt.