Az Irigység Malachit Mocsara

Az irigység... Egy alattomos mocsár, melynek zöldes árnyai a malachit kövéhez hasonlatosak, de míg a malachit a szívcsakrát hivatott gyógyítani, ez a mocsár mérgezi azt. Éreztem, ahogy a szívem összeszűkül egy barátom sikere láttán. Egy olyan barátom sikere, akit szeretek, akinek drukkolok. Mégis, ott volt az a szorító érzés, a "miért nem én?" kérdése. Nem szégyelltem, de nem is néztem szembe vele. Inkább hagytam, hogy a mélyére húzzon, hogy elnehezítse a lépteimet.

Egy napon, meditáció közben, megjelent előttem egy kép. Egy apró, de annál ragyogóbb virág nőtt a malachit mocsár közepén. Észrevettem, hogy a virág nem harcol a mocsárral, nem próbál kitörni belőle. Egyszerűen csak gyökereket eresztett benne, táplálkozott belőle, miközben a fény felé fordult.

Ekkor értettem meg. Az irigység nem ellenség, hanem jelzés. Jelzés arra, hogy valamit én is szeretnék az életembe vonzani. De nem másoktól elvéve, hanem magamban megteremtve. Ahelyett, hogy a mocsár mélyére süllyednék, gyökereket kell eresztenem a vágyaimba, és a fény felé fordulni. A virág nem a mocsarat kárhoztatja, hanem a tápanyagot hasznosítja, és a saját szépségét bontakoztatja ki. Én is ezt kell tennem. Az irigység nem a hiány, hanem a lehetőség táptalaja. A kulcs abban rejlik, hogy felismerjem a benne rejlő potenciált, és a saját virágomat kezdjem el öntözni.