Az Irigység Malachit Mocsara

Egy apró malachitdarabka hevert az asztalomon. Gyönyörű, sötétzöld, örvénylő mintázata hipnotikus. Azt mondják, ez a kő elnyeli a negatív energiát, különösen az irigységet. Mosolyogtam. Az irigység…milyen alattomos, lassan kúszó érzés. Olyan, mint egy mocsár, ami először csak a bokádat süllyeszti el, aztán már a térdedig ér, végül pedig teljesen elnyel.

Volt egyszer egy kertész, aki gyönyörű rózsákat nevelt. Mindenki csodálta a virágait, a színpompájukat, az illatukat. A kertész büszke volt rájuk, gondozta, óvta őket. De a szomszédja, noha maga is ültetett rózsákat, sosem tudott olyan szépet nevelni. Az irigység lassan kúszott be a szívébe. Először csak apró, szúró érzés volt, amikor meglátta a szomszéd virágait. Aztán ez az érzés egyre nőtt, egyre mélyebbre hatolt. Elkezdte szabotálni a szomszéd kertjét. Először csak óvatosan, titokban, de a gyűlölete egyre erősebb lett, és egyre vakmerőbbé vált.

Egy napon, amikor a kertész nem volt otthon, a szomszéd bemászott a kertbe és elpusztította az összes rózsát. Levágta a szárakat, letépte a szirmokat, tönkretette a gyökereket. Mikor a kertész hazaért, megtörten rogyott össze a pusztulás láttán. De ahelyett, hogy gyűlölettel telt volna meg, szomorúságot érzett. Szomorúságot a szomszédért, aki ennyire képtelen volt örülni a másik sikerének.

Ez a szomorúság pedig egyfajta tisztuláshoz vezetett. A kertész megbocsátott a szomszédnak, nem azért, mert az megérdemelte, hanem azért, mert a kertésznek szüksége volt rá, hogy ne mérgezze tovább magát. Elkezdett új rózsákat ültetni, és meghívta a szomszédot, hogy tanulja meg tőle a rózsanevelés titkait. A szoms