Az Irigység Malachit Tekervényei

A malachit, mélyzöld, tekervényes labirintus. Az irigység otthona. Lelkünk kertjében bújik meg, suttogva, amikor mások virágai illatosabban nyílnak, terméseik édesebbek. Nem gonosz, nem feltétlenül. Inkább egy torz tükör, ami azt mutatja, mit vélünk magunkból hiányozni. Egy nap egy idős kertész elültetett egy aprócska magot. Gondozta, öntözte, vágyakozva várta, hogy szárba szökkenjen. A szomszéd kertjében közben rózsák pompáztak. Látva a kertész szívét elöntötte a zöldes árnyék. "Nekem miért nem?" – kérdezte a földet. A rózsák illata mérgezőnek tűnt. Ám egy reggel, mikor a nap sugarai megcsillantak a malachit erezetű köveken, a kertész megértette. Az irigység nem elvenni akar, hanem emlékeztet. Emlékeztet arra, hogy minden mag másként kel, másként virágzik. Az ő magja is kikel majd, a saját ideje szerint, a saját szépségével. És akkor, a malachit tekervényei között is utat talál majd a fény. A rózsák illata pedig újra édes lesz.