Az Irigység Málna Méregcseppjei

Tegnap a piac forgatagában jártam, a nyári gyümölcsök színpompás kavalkádjában. Egy idős néni standjánál megakadt a szemem a tökéletes, mélyvörös málnán. Amint fizettem, észrevettem egy fiatal lányt, aki keserű arccal nézte a nénit, majd suttogva odaszólt a barátnőjének: "Nekem sosem lesz ilyen szép árum." Éreztem, ahogy a szavak méregcseppként cseppennek a térbe, beszennyezve a bőség illatát. Az irigység, ez a sötét árnyék, milyen könnyen telepszik ránk. Nem a vágyakozás a baj, hanem az a mérgező gondolat, hogy másnak több van, és ezért mi kevesebbek vagyunk. Pedig mindenki a saját útját járja, a saját ritmusában bontogatja a szirmait. Ahelyett, hogy mások virágait számolgatnánk, inkább a saját kertünket gondozzuk. Mert a bőség nem egy szűkös forrás, hanem egy végtelen óceán, amelyből mindenkinek jut. A kulcs csupán annyi, hogy elhisszük, mi is érdemesek vagyunk a szépre, a jóra, és hálával fogadjuk mindazt, ami a miénk. A néni mosolya – a tudat, hogy ő a tőle telhető legtöbbet teszi, elég.