Az Irigység Obszidián Szilánkja

Az irigység... egy fekete szilánk a szívben, ami eltorzítja a valóságot. Egy obszián darab, éles és hideg, ami elválaszt attól, hogy meglásd a saját érdemeidet, a saját utadat. Emlékszem egy régi történetre egy kertészről, aki gyönyörű virágokat nevelt. A szomszédja irigyelte a virágait, és minden éjjel titokban átjött, hogy letörje a bimbókat. A kertész eleinte kétségbeesett, de aztán rájött, hogy a virágai nem attól lesznek szépek, hogy mások elismerik őket, hanem attól, hogy ő gondozza őket szeretettel. Innentől kezdve nem törődött a szomszéd irigységével, hanem minden nap örömmel nevelte a virágait. Lassan a szomszéd szíve is meglágyult, és elkezdett a kertésztől tanulni. Mert az irigység nem más, mint félelem. Félelem attól, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem érjük el a céljainkat. De ha ezt a félelmet felismerjük, akkor átalakíthatjuk. Az obszián szilánkot elcsiszolhatjuk, és tükröt készíthetünk belőle, ami megmutatja a saját erőnket és szépségünket. Merjük meglátni a jót másokban, ünnepeljük a sikereiket, és inspirálódjunk belőlük. Mert mindenki a saját útját járja, és mindenkinek megvan a maga ajándéka. Ha az irigység gyötör, emlékezz arra a kertészre, és koncentrálj a saját virágaidra. Öntözd őket szeretettel, és hagyd, hogy kivirágozzanak.