Az Irigység Peridot Zöld Szövevénye

Az irigység egy alattomos növény, mely csendben gyökerezik a szívben. Nem olyan harsány, mint a harag, nem olyan bénító, mint a félelem, de mégis képes lassan, alattomosan megmérgezni a lelket. Egy zöld szövevény, mely a peridot kristály színét idézi, de távolról sem olyan áldásos, mint maga a kő.

Emlékszem egy idős kertészre, aki a legszebb rózsákat nevelte a faluban. Mindenki csodálta a kertjét, de a szomszédja, egy mogorva ember, sosem dicsérte. Láttam a szemében, ahogy a vágy és a keserűség keveredik, amikor a kertész büszkén mutatta a virágait. Azt suttogta a feleségének, hogy "Az én rózsáim is lehetnének ilyenek, ha nekem is ilyen szerencsém lenne a földdel". De nem a föld volt a hibás, hanem az ő saját kertjének elhanyagoltsága, és a képtelenség arra, hogy örüljön más sikerének.

Az irigység elzárja a szívet a valódi örömtől. Mintha egy zöld szemüvegen keresztül néznénk a világot, ami torzítja a valóságot. Ahelyett, hogy a saját utunkat járnánk, a mások ösvényét figyeljük, és mérgezzük magunkat a hiánnyal. A megoldás nem az, hogy mások rózsáit letépjük, hanem hogy a saját kertünkkel törődjünk. Hiszen mindenkinek megvan a saját virága, a saját tehetsége, amivel képes boldogságot teremteni. Csak le kell hajolni, és gondozni.