Az Irigység Sárkányfog Vetése

Az irigység… egy sárkányfog, amit a szívünk termékeny földjébe vetünk. Kicsírázik, gyökereket ereszt, és lassan, alattomosan megmérgezi a lelkünk kertjét. Emlékszem, egykoron gyönyörű rózsakertem volt, tele élettel, boldogsággal. Aztán megláttam a szomszéd kertjét, ahol még pompásabb, még illatosabb rózsák nyíltak. És abban a pillanatban a szívembe sárkányfog vetődött. Nem a szomszéd virágaiért vágyakoztam, hanem azért éreztem haragot, mert az enyémek nem voltak elég tökéletesek. Elkezdtem elhanyagolni a saját rózsáimat, állandóan csak a szomszéd kertjét figyeltem, elfelejtve, hogy az enyémek is különlegesek, a maguk módján szépek. Aztán a sárkányfogból egy félelmetes inda nőtt, ami elfojtotta az összes virágomat. A kertem elhervadt, sötét és sivár lett. Ekkor értettem meg, hogy az irigység nem más, mint a saját értékeink elutasítása. Nem a mások sikere a baj, hanem az, hogy nem tudjuk meglátni a sajátunkat. Csak amikor sikerült kitépnem a sárkányfogat a szívemből, és újra a saját rózsáimra koncentráltam, akkor kezdett el újra virágozni a kertem. Azóta is óvatos vagyok, mert a sárkányfog bármikor újra felbukkanhat, de már tudom a titkot: a hálával és a szeretettel tudom a legbiztosabban távol tartani.