Az Irigység Sárkánygyökér Bozótja

Az irigység. Egy sötétzöld, tüskés bozót, mely a szívünk mélyén gyökerezik. Nem hívjuk, nem öntözzük, mégis nő, burjánzik, fojtogatja a bennünk lakozó fényt. Azt hisszük, csak mások sikere táplálja, de valójában a saját hiányaink táptalaján virágzik. Láttam egy régi festményt, melyen az irigységet egy sárkánygyökérrel ábrázolták. A gyökér mélyen a föld alatt kanyargott, miközben a növény szív alakú levelei eltorzították a napfényt. Minél jobban próbálták kihúzni, annál mélyebbre kapaszkodott. Egy bölcs asszony azt mondta, nem a gyökeret kell tépni, hanem a talajt kell megváltoztatni. Azt a táptalajt, mely a hiányérzetből, a féltékenységből, az elégedetlenségből származik. Helyette ültessünk oda hálát, örömöt, és szeretetet. Ne a mások kertjét kémleljük, hanem a sajátunkat gondozzuk. Ne a másik virágát akarjuk megszerezni, hanem engedjük, hogy a miénk is kivirágozzon. Mert a valódi bőség belülről fakad, és ha a szívünk kertje virágzik, nem marad hely az irigységnek.