Az Irigység Smaragd Mérge

A hegytetőn álltam, a szél marcangolt, de a lelkemben még nagyobb vihar dúlt. Egy barátom sikere, amit régóta vágytam, mint valami sav mart bele a szívembe. Irigység. Éreztem, ahogy a smaragd mérge lassan elszínez mindent, ami bennem szép és tiszta. Elítéltem magam, amiért nem tudok őszintén örülni. Majd eszembe jutott egy régi történet egy remetéről, aki azt tanította: "Az irigység nem a másik ember sikere, hanem a saját hited hiánya önmagadban." Megértettem, hogy ahelyett, hogy a másikra fókuszálok, befelé kell néznem. Mi az, ami bennem hiányzik? Milyen álmokról mondtam le? Milyen talentumokat rejtettem el? Az irigység tükör, ami megmutatja, merre kell fordulnom. Nem szabad engednem, hogy elpusztítson, inkább erőforrássá kell alakítanom, hogy tüzet gyújtson bennem. Ahelyett, hogy a másik fényét próbálom eloltani, inkább a saját lángomat kell táplálnom. Az irigység nem átok, hanem egy lehetőség, hogy jobban megismerjem magam, és rátaláljak arra az útra, ami igazán az enyém.