Az Irigység Smaragdzöld Sárkánya

Egy öreg szövőmester élt a hegyek között, akinek keze alól gyönyörű, sosem látott mintájú szőttesek kerültek ki. Az emberek messze földről zarándokoltak el hozzá, hogy megcsodálják munkáit, és szerencsésnek érezhették magukat, ha egy-egy darabot meg is vásárolhattak. A mester boldog volt, de egy nap, amikor épp egy új, naplementés árnyalatokban pompázó szőnyegen dolgozott, érezte, ahogy valami elkezd rágni a szívét. Megpillantotta a szomszéd falu fiatal szövőjét, aki titokban leskelődött a műhelye ablakában. A fiatalember tehetséges volt, de a mester munkáihoz még nem érhetett fel. És ekkor a mester először érezte az irigység smaragdzöld sárkányának leheletét a tarkóján. Attól a perctől kezdve nem a szőttesek szépsége érdekelte, hanem az, hogy a fiatal szövő sose érje utol. Titokban rossz tanácsokat adott neki, és megpróbálta eltitkolni a legjobb technikáit. A sárkány egyre erősebben szorította a szívét, elfojtva belőle minden örömöt. Egy éjszaka, álmában megjelent egy szellemalak, aki elmondta neki: "Az irigység mérgezi a lelked forrását. Amíg mások felett akarsz állni, sosem leszel igazán szabad." Amikor felébredt, a mester tudta, mit kell tennie. Felkereste a fiatal szövőt, és átadta neki minden tudását. Megmutatta a legféltettebb titkait, és bátorította, hogy szárnyaljon. Ahogy látta a fiatalember tehetségét virágba borulni, az irigység sárkánya elszállt, és a helyét a nagylelkűség aranyló pillangója vette át. A mester végre ismét a szépségre tudott koncentrálni, és szőttesek még sosem látott harmóniával születtek újjá a kezei között. Mert a valódi gazdagság nem a birtoklásban, hanem a megosztásban rejlik.