Az Irigység Zöld Jáde Maszkja

Volt egyszer egy kertész, aki a legszebb virágokat nevelte a vidéken. Mindenki csodálta a rózsáit, a liliomait, a tulipánjait. A kertész maga is büszke volt a munkájára, ám egy napon új szomszéd költözött a szomszédba. Ennek az új szomszédnak is volt egy kertje, de az övé egészen más volt: nem virágokat nevelt, hanem gyümölcsfákat. És ezek a fák csodálatos, édes gyümölcsöket teremtek, amilyenek még nem láttak a vidéken. A kertész, bár korábban boldog volt a virágaival, most irigykedni kezdett a szomszédjára. A zöld jáde maszk lassan rákúszott az arcára, eltakarta a valóságot. Nem látta többé a virágai szépségét, csak a szomszéd gyümölcseinek bőségét. Egy nap elment a szomszédhoz, és megkérdezte tőle, mi a titka. A szomszéd mosolyogva válaszolta: "Nincs titok. Csak szeretem a fáimat, és gondoskodom róluk. A napfény, a víz és a türelem a legfontosabb." A kertész, bár hallotta a szavakat, nem értette a lényegét. A jáde maszk elhomályosította az elméjét. Visszatért a kertjébe, és elkezdte gyalázni a virágait. Úgy érezte, azok nem elég jók, nem elég értékesek. A virágok lassan elhervadtak, elveszítették a színüket. A kertész szívét pedig a zöld jáde maszk végleg megkeményítette. Tanulság: az irigység mérge lassú és alattomos. Ne engedjük, hogy a zöld jáde maszk eltakarja a szívünket, és elvegye a szemünk elől a saját áldásainkat. Mert minden teremtménynek más a dolga a világban, és mindegyik egyformán értékes.