Az Irigység Zöldesfekete Sárkánya

Az irigység. Egy zöldesfekete sárkány, mely a lelkünk mélyén szunnyad. Nem a düh vörös lángja, ami elementáris erővel robban ki, hanem alattomosabb, csendesebben marcangoló tűz. Egy halkan suttogó hang, ami összehasonlításra buzdít, és a saját életünket kisebbnek, szegényebbnek mutatja a másikénál.

Észrevettem, ahogy a Nap a Skorpió jegyében jár, az irigység különösen könnyen felüti a fejét. Mintha a kollektív tudattalan mélyéről felszivárogna, és megmérgezné a gondolatainkat. Látom a barátnőm új autóját, és érzem, ahogy a sárkány felemeli a fejét. Hallom a kollégám előléptetését, és a sárkány szemei zölden villannak. Nem kívánom elvenni tőlük, amit elértek, de mélyen belül ott van a kérdés: "Én miért nem?"

A bölcsesség azt súgja, az irigység nem más, mint a saját hiányosságaink tükörképe. Ahol irigységet érzek, ott valami hiányzik belőlem, valamire vágyom, amit még nem adtam meg magamnak. Talán bátorság, talán kitartás, talán egyszerűen csak a hit, hogy én is képes vagyok elérni a saját álmaimat.

Ahelyett, hogy a sárkányt táplálnám önmarcangoló gondolatokkal, inkább szembenézek vele. Megkérdezem tőle: "Mit taníthatsz nekem?" Milyen rejtett vágyakat, elfojtott álmokat hordozol a pikkelyeid alatt? És a válasz gyakran meglep: talán egy régóta dédelgetett hobbi, amit elhanyagoltam, talán egy elfeledett álom, amit újra életre kelthetek.

Az irigység zöldesfekete sárkányát nem le kell győzni, hanem megszelídíteni. Tanulni a leckéiből, és átfordítani az energiáját a saját fejlődésünk szolgálatába. Mert a sárkány ereje a miénk is lehet, ha nem hagyjuk, hogy felemésszen bennünket.