Az ítélkezés jégcsap koronája

Azt mondják, a Skorpió havában különösen élesedik a látásunk, lelepleződik minden álarc, de ez a képesség könnyen átcsaphat ítélkezésbe. Mint jégcsapok, úgy lógnak a szívünk felett a mások felett mondott kemény szavak, hűvösen és veszélyesen.

Egy régi legenda szerint élt egyszer egy bölcs asszony a hegyek között. Mindenki hozzá fordult tanácsért, de ő sosem ítélt. Egy nap egy fiatal lány érkezett hozzá, gyászba borulva. Férje elhagyta, és a falu népe kigúnyolta. A lány azt akarta, hogy a bölcs asszony átkozza meg a férfit.

Az asszony csendben hallgatta, majd azt mondta: „Én nem átkozok, de adok neked egy feladatot. Gyűjts össze a falu legrosszabb embereitől egy-egy követ, és hozd el nekem. De minden kőért, amit hozol, el kell mondanod nekem, mit ítélsz bennük a legszörnyűbbnek.”

A lány engedelmeskedett. Napokig járta a falut, és minden kővel együtt egy történetet hozott: a részeges férfiról, a zsugori kereskedőről, a pletykás asszonyról… Minden történet tele volt haraggal és megvetéssel.

Amikor végre visszatért a bölcshöz, az asszony rámosolygott. „Most vidd vissza a köveket pontosan azokhoz, akiktől kaptad.”

A lány értetlenül nézett. „De ez lehetetlen! Nem emlékszem, kitől melyik követ kaptam. És még ha emlékeznék is, nem tudom, hogy nézek az emberek szemébe azután, hogy ilyeneket mondtam róluk!”

A bölcs asszony megragadta a lány kezét. „Látod? Az ítélkezés olyan, mint ezek a kövek. Könnyű felvenni, de szinte lehetetlen visszaadni. És minden kővel, amit felemelsz, terhet raksz a saját szívedre. Engedd el a köveket, engedd el az ítéleteidet, és szabad leszel.”

A lány megértette. Elengedte a köveket, és velük együtt az ítéleteit is. A