Az Önbecsülés Aranyfonál Hálója

A tükör néha rideg bíró. Szigorú tekintettel méri vonásaink, ítélkezik fölöttünk. De mi van, ha a tükör nem az igazságot mutatja, csupán a bennünk élő félelmek torz tükörképét? Az önbecsülés, mint egy finom aranyfonálból szőtt háló, körbevesz minket. Ha ez a háló szakadozott, átsuhan rajta minden sértés, minden negatív gondolat, mély sebeket ejtve. De ha gondosan ápoljuk, ha szorgalmasan javítgatjuk a réseket, akkor védelmet nyújt.

Egy idős kertész mesélte nekem, hogy a rózsái akkor virágoznak a legszebben, ha a tövüket gondosan körbeássa, megtrágyázza és a gyomokat eltávolítja. Ugyanez igaz ránk is. Az önbecsülésünk akkor virágzik, ha gondoskodunk magunkról, ha tápláljuk a lelkünket, ha elengedjük a múlt fájdalmas gyökereit. Ne feledjük, mi magunk vagyunk a kertészek a saját életünkben. Mi döntjük el, hogy milyen magokat ültetünk el, és hogyan gondozzuk őket. Az aranyfonál háló nem fog magától megerősödni. Ez napi munka, apró gesztusok, szerető szavak – főleg magunk felé. Kezdjük el ma.