Az Önbeteljesítés Borostyán Fénykapuja

Hajnalhasadáskor, amikor a Nap sugarai aranyfátylat terítenek a világra, szoktam a legtisztábban látni az önmagunkba vetett hit fontosságát. Olyan ez, mint egy borostyán színű fénykapu, amelyen csak akkor tudunk átlépni, ha elhisszük, hogy méltóak vagyunk a túloldalon váró csodára. Sokszor állunk a küszöbén, tétovázva, mert a belső hangjaink, a félelmeink, a múlt árnyai azt súgják, hogy nem vagyunk elég jók, elég okosak, elég bátrak. De emlékezzünk: a borostyán, a megkövesedett gyanta ősi bölcsességet hordoz. Azt üzeni, hogy a nyers, formálatlan énünkben is ott szunnyad a lehetőség, hogy ragyogó, örök ékkövé váljunk. Engedjük el a kételyeket, és lépjünk át ezen a fénykapun, mert a teljesség, a valódi önmagunk kibontakoztatása a miénk. Hagyjuk, hogy a Nap sugarai átjárják a szívünket, és érezzük a mély meggyőződést, hogy igenis, képesek vagyunk önmagunk beteljesítésére.