Az Önbeteljesítő Jóslat Sárkányfogai

Mindannyian hordozunk magunkban sárkányfogakat. Elvetjük őket a tudattalan talajába, és aztán csodálkozunk, hogy miért kelnek ki belőlük vérszomjas szörnyek. Ezek a fogak az önbeteljesítő jóslatok, a mélyen gyökerező hiedelmek, melyek alakítják a valóságunkat. Ha meg vagyunk győződve arról, hogy képtelenek vagyunk valamire, akkor szinte garantált, hogy az is maradunk. Ha azt hisszük, senki sem szerethet minket igazán, akkor – gyakran tudattalanul – úgy viselkedünk, hogy elriasszuk magunktól a szeretetet.

Emlékszem, egy régi barátomra, aki sziklaszilárdan hitte, hogy sosem lesz sikeres a munkájában. Hiába volt tehetséges és szorgalmas, a gondolatai állandóan a kudarc körül forogtak. Végül igaza lett. Nem azért, mert valóban képtelen lett volna a sikerre, hanem mert a folyamatos önostorozás és a negatív elvárások aláásták az önbizalmát és a teljesítményét. Megfojtotta a sárkányfogakból kelt szörny a lehetőségeit.

Figyeljünk oda a szavainkra, a gondolatainkra, mert azok a mi saját jóslataink. Ha a sötétséget tápláljuk, az fog virágozni. Ha a fényt, akkor a fény. Ahelyett, hogy sárkányfogakat vetnénk, ültessünk inkább virágmagokat. Tápláljuk a reményt, a bizalmat és a szeretetet önmagunk iránt. Hiszen mi vagyunk a kertészek a saját lelkünk kertjében. A jövőnk rajtunk múlik.