Az Önbeteljesítő Jóslat Sárkánykönnyei

Suttogják, hogy minden szó teremtő erővel bír, különösen azok, melyeket magunknak mondunk. Én ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg, nem is egyszer. Emlékszem egy időszakra, amikor meg voltam győződve arról, hogy alkalmatlan vagyok a boldogságra. Mintha egy árnyék követett volna, azt suttogva, hogy "nem érdemled meg". És láss csodát, a világ látszólag összeesküdött ellenem, igazolva ezt a mélyen gyökerező hitemet.

Apró kudarcok tornyosultak, az öröm ritka vendégként tette tiszteletét. Mintha egy önbeteljesítő jóslat valósult volna meg. Pedig belül, valahol mélyen, ott volt a vágy a fényre, a remény apró szikrája. De a negatív narratíva olyan erősen tartott, mint egy sárkány karma. Aztán egy nap, egy idős asszony, akivel a piacon találkoztam, meglátta a szememben rejlő szomorúságot. Egyszerűen csak annyit mondott: "Kislány, a sárkánykönnyek táplálják a benned rejlő sárkányt. Hagyd, hogy a szeretet könnyeit ejtse helyettük."

A szavai elgondolkodtattak. Ráébredtem, hogy én magam adok táplálékot a saját szenvedésemnek. Aznap elhatároztam, hogy megváltoztatom a történetet. Nehéz volt, fájdalmas, mint levágni egy testrészt. De elkezdtem szeretettel, elfogadással bánni magammal. Apró lépésekben, lassan, de biztosan. Elkezdtem észrevenni a jót, a szépet, az apró csodákat. És a sárkány kezdett gyengülni, a könnyeiben pedig egyre több szeretet csillogott. Ma már tudom, hogy a boldogság nem egy cél, hanem egy utazás. És az út tele van választásokkal. Választhatom a félelmet, vagy a szeretetet. A sárkánykönnyeket, vagy a napfényt.