Az Önbeteljesítő Jóslat Suttogó Szellője

A tegnap esti álomban egy öreg, ráncos kezű asszony állt előttem, szemeiben az évezredek bölcsességével. "Figyelj rám, gyermek," suttogta, hangja olyan volt, mint a száraz falevelek zizegése az őszi szélben. "Minden szó, amit kimondasz magadról, elültetsz egy magot a jövő kertjében. Ha gyomokat ültetsz, gyomokat fogsz aratni."

Felébredve, ez a mondat visszhangzott bennem egész nap. Hányszor mondtam már ki magamra, hogy "én erre nem vagyok képes", "nekem ez sosem fog sikerülni", "én nem vagyok elég jó"? Vajon hány ilyen negatív magot ültettem el a tudatom kertjében, és hogyan is csodálkozom, hogy a kert néhol elvadult, sötét és terméketlen?

Rájöttem, hogy az önbizalom nem egy veleszületett adottság, hanem egy gondosan ápolt kert. Minden pozitív megerősítés, minden kedves szó, amit magunknak mondunk, egy virágmag, mely idővel gyönyörű növénnyé fejlődik. A negatív gondolatok viszont gyomok, melyeket kíméletlenül ki kell tépni, mielőtt elszívják a tápanyagot a virágok elől.

Ez nem azt jelenti, hogy tagadnunk kell a nehézségeket, vagy áltatnunk kell magunkat. Hanem azt, hogy a kihívások ellenére is higgyünk a saját erőnkben, a saját képességeinkben. Hiszen a suttogó szellő elhozza az önbeteljesítő jóslatot, de a mi kezünkben van a választás, hogy milyen magokat ültetünk el. Legyen ez a nap a pozitív megerősítések vetésének napja, hogy a jövőnk kertje virágokkal teli és bőséges lehessen.