Az Önbizalom Borostyán Napfénye

Régen azt hittem, az önbizalom egy hatalmas, bevehetetlen vár, amit csak a kiválasztottak képesek felépíteni maguk körül. Én meg ott álltam a tövében, apró kavicsokkal a zsebemben, és reménytelenül dobáltam fel őket a falakra, abban bízva, hogy talán, egy csoda folytán, egy apró repedést ütök rajta. Aztán egy nap, egy idős asszony, akinek a szeme olyan mély bölcsességet tükrözött, mint egy ősrégi tó, azt mondta nekem: "Kislány, az önbizalom nem egy vár, hanem egy mag. Egy apró, parányi mag, amit naponta kell öntöznöd a saját elfogadásoddal és a szeretet fényével."

Megértettem. Nem a tökéletességre kell törekedni, nem hibátlan falakat építeni, hanem az apró, törékeny magot gondozni. A borostyán napfénye, ami minden egyes apró sikert megvilágít, az a táplálék, amire szüksége van. És a gyom is a része a kertnek, a kudarcok és tévedések, amikből tanulva csak erősebbé válik a növény. Ma már tudom, hogy az önbizalom nem egy egyszer elnyert állapot, hanem egy folyamatosan fejlődő kert, aminek a legszebb virágai a saját, egyedi, tökéletlen "énem" szirmai.