Az Önbizalom Napfény Szőtte Fonala

Oly sokszor kerestem a választ a csillagokban, az ősi bölcsességekben, a guruk szavaiban. Azt hittem, az önbizalom egy elnyerhető kincs, valami, ami kívülről érkezik, mint egy ajándék. Pedig nem. Az önbizalom nem más, mint a belső tűz lángja, amelyet nekünk kell táplálnunk. Egy apró szikra, amely ott szunnyad mindannyiunkban.

Emlékszem, egy régi festményre bukkantam egy elhagyatott templomban. Egyetlen ecsetvonás sem volt tökéletes, a színek sem harmonizáltak. Mégis, áradt belőle valami elementáris erő, valami bátran vállalt tökéletlenség. Akkor értettem meg, hogy az önbizalom nem a hibátlanságban rejlik, hanem abban, hogy mersz hibázni, mersz önmagad lenni, még akkor is, ha az nem felel meg a világnak.

Ne félj a Nap erejétől, amely néha perzselően éget! Engedd, hogy megvilágítsa a hibáidat, a gyengeségeidet, mert ezek tesznek egyedivé. Az önbizalom nem egy páncél, ami megvéd a fájdalomtól, hanem egy szárny, ami segít felemelkedni a nehézségek fölé. Fonj magadnak napfényből szőtt fonalat, és kövesd azt, még akkor is, ha a sötétben kell tapogatóznod. Mert a fény belülről jön. És te vagy a saját fényed kovácsa.