Az Önbizalom Sárga Topáz Kincse

Az önbizalom, ez a finom, mégis rendkívül fontos energia, néha úgy tűnik, mint egy elásott kincs. Mintha mélyen a lelkünk rejtekében lapulna, várva a megfelelő pillanatra, hogy ragyogjon. Sokszor keresem, kutatom a sötét zugokat, hátha rálelek valami nyomra. Aztán eszembe jut egy történet, egy idős mester kertjében találtam rá a válaszra.

A mester naponta gondozta a kertjét, a legapróbb növényekkel is törődött. Egy nap megkérdeztem tőle: „Mester, hogyan lehet az ember magabiztos, ha folyton kételyek gyötrik?” A mester mosolygott, majd egy apró, sárga virágot mutatott nekem. „Látod ezt a virágot? Senki sem mondta neki, hogy nem elég szép, hogy nem elég erős. Egyszerűen csak kihajtott, és a nap felé fordult. Merte megmutatni a lényét, mindenféle elvárás nélkül.”

Rájöttem, hogy az önbizalom nem egy állapot, amit el kell érni, hanem egy folyamat, amiben napról napra erősödünk. Minden apró siker, minden leküzdött félelem egy-egy csepp a sárga topáz kincsébe. Nem kell tökéletesnek lennünk, csak mernünk kell virágozni, még akkor is, ha néha viharok sújtanak. A Nap – a fény – úgyis megtalál minket, ha engedjük.