Az Önbizalom Törékeny Pillangószárnya

Olyan ez, mintha egy pillangót tartanék a tenyeremben. Az önbizalmat. Gyönyörű, irizáló szárnyak, a legkisebb érintésre is porrá omlanak. Évekig gyűjtöttem a színeit, egyesével ragasztgattam fel a szárnyakra a remény, a siker és a bátorítás apró darabkáit. Most itt van, a kezemben, remegő, törékeny.

Mindig is küzdöttem vele. Míg mások magabiztosan szárnyaltak az élet viharában, én inkább a földön húztam meg magam, félve a széltől, az esőtől, a megmérettetéstől. Aztán jött egy nap, amikor a Nap a Kos jegyébe lépett, és valami megváltozott. Éreztem a tűz energiáját, a késztetést, hogy végre merjek lépni.

Megcsináltam. Megpróbáltam. Sikert arattam. És ezzel a pillangó egyre szebb lett. De egy rossz szó, egy negatív gondolat, egy kudarcélmény – és máris reszketni kezd, a színei fakulnak. Ilyenkor félek a legjobban. Félek, hogy elszáll, és soha többé nem tudom visszahozni.

De aztán eszembe jut a titok. Az önbizalom nem egy egyszeri, megszerzett valami. Nem egy kincs, amit elrejthetünk a szekrény mélyén. Hanem egy élő, lélegző entitás, ami állandó gondoskodást igényel. Törékeny, mint egy pillangó, de ha szeretettel, türelemmel és odaadással bánunk vele, képesek leszünk a legmagasabb csúcsokra is felemelkedni. És ha el is száll néha, ne feledjük, a hernyó is tudja, hogy egyszer pillangó lesz belőle. A potenciál mindig bennünk van.