Az Önbizalom Türkiz Madártollai

Az önbizalom… gyakran hisszük, valami velünk született adottság, mint a kék szem vagy a göndör haj. Pedig nem az. Inkább egy törékeny, kékesszöld madártoll, amit a szél ide-oda fúj. Néha a kezünkbe hullik, máskor messzire viszi a vihar. Emlékszem, egy hegyi patak partján ültem, épp lenyugvóban volt a Nap, és a víz apró gyémántként szikrázott. Éreztem, ahogy a bizonytalanság szorítja a torkomat, mint egy láthatatlan kéz. Kétségek gyötörtek egy fontos döntéssel kapcsolatban. Akkor pillantottam meg egy türkiz tollat a kövek között. Óvatosan felvettem. Olyan könnyű volt, mégis éreztem benne valami erőt. Eszembe jutott egy régi történet, egy indián törzsről, akik a madártollakat az égi szellemek üzeneteinek tartották. És akkor értettem meg: az önbizalom nem abban rejlik, hogy sosem esünk el, hanem abban, hogy minden egyes esés után képesek vagyunk felállni és továbbmenni. A toll emlékeztetett, hogy a bennem rejlő erő éppolyan valóságos, mint a Nap fénye a vízen. Azóta is őrzöm ezt a türkiz madártollat, nem azért mert varázserővel bír, hanem mert emlékeztet a saját erőmre, amit néha elfelejtek. Emlékeztet, hogy a bizonytalanság nem a vég, hanem egy új kezdet lehetősége.