Az Önsajnálat Ónix Fekete Pávája

Az önsajnálat egy gyönyörű, ám mérgező madár. Egy pompás, ónix fekete páva, melynek tollai ígéretet suttognak a vigaszról, a megértésről, a különlegességről. Amikor fáradt vagy, amikor a világ súlya nyomja a vállad, ez a madár halkan közeledik, selymes szárnyait hozzád érinti, és azt súgja: "Nézd, mennyit szenvedsz! Látod, senki sem ért meg igazán! Megérdemled a szánalmat, a figyelmet, a különleges bánásmódot!"

És te, gyenge pillanatodban, engedsz neki. Befogadod a páva kényeztető, ám hazug simogatását. Eteted a figyelmeddel, táplálod a keserűségeddel. A páva tollai egyre fényesebbek, egyre feltűnőbbek lesznek, míg végül teljesen eltakarnak mindent. Nem látod a lehetőségeket, a kiutat, a saját erődet. Csak a páva tükörképét látod, a benne visszatükröződő szenvedést.

Ébredj rá, hogy a páva nem barátod! Ő a rabságod! A kiút a felismerés, hogy a szenvedésed valós, de nem meghatározó. Hogy a fájdalmad nem érdemli meg a színpadias önsajnálatot. Engedd el a pávát! Nézz szembe a tükörrel, láss túl a fájdalmon, és találd meg azt az erőt, ami benned lakozik. A gyógyulás nem a szánalom, hanem a cselekvés útján jár. A szeretet, az elfogadás, és a saját magadba vetett hit az, ami elűzi az ónix fekete pávát, és beengedi a napfényt.