Az Önvaló Fluorit Prizmái

Oly sokszor igyekszünk egyetlen, tiszta képet festeni magunkról. Egyetlen, makulátlan színt mutatni a világnak. Pedig az önvaló nem egyetlen szín. Nem egyetlen arc. Olyan, mint a fluorit kristály, melyben a lila, a zöld, a sárga, a kék mind egymás mellett vibrál. Minden egyes árnyalat a létezés egy aspektusát tükrözi. A boldogság lilája, a remény zöldje, a bölcsesség sárgája, a nyugalom kékje...

Évekig próbáltam elrejteni a sötétebb színeimet. A félelmeim mély indigóját, a harag vörösét, a szomorúság szürkéjét. Azt hittem, ha letagadom őket, akkor nem is léteznek. De a kristály nem hazudik. A fény, mely áthalad rajta, minden színt megmutat.

Aztán egy nap megértettem. A sötétség nem az ellenség. A sötétség az, ami a világos színeket még ragyogóbbá teszi. A félelem a bátorság próbája. A harag a szenvedély forrása. A szomorúság a szeretet mélységének tükre.

Engedjük, hogy az önvaló fluorit prizmái teljes valójukban ragyogjanak. Merjünk szivárvány lenni, mert abban rejlik az igazi szépségünk. Az égi áldás nem a tökéletességben, hanem a teljességben rejlik. És a teljességhez minden szín hozzátartozik.