Az Önzés Citrin Aranyketrece

A citrin, a nap köve, az öröm és a bőség jelképe. De mi történik, ha ez a ragyogó energia csapdába esik? Ha az önzés aranyketrecévé válik? Évekig éltem ebben a kalitkában, azt hittem, a boldogságom a külvilágtól, mások elismerésétől, anyagi javaktól függ. Minden áldozatot meghoztam, hogy ezeket megszerezzem, mások igényeit figyelmen kívül hagyva, csak a saját vágyaimat követve. Egy nap aztán, egy magányos téli estén, mikor a citrin ékszereim hidegen csillogtak a sötétben, rádöbbentem, hogy üres vagyok. Az aranyketrecem szikrázó falai nem takartak el semmit a bensőmben tátongó űrtől. A csillagok, a Bak csillagjegy éjszakai őrzői, mintha szigorúan néztek volna le rám, emlékeztetve az elhanyagolt kötelességeimre, a kihasznált kapcsolataimra. Akkor értettem meg, hogy a valódi bőség nem a birtoklásban, hanem az adásban rejlik. A ketrec kulcsa az empátia, a mások iránti törődés. Elengedtem a citrin erőt, nem rabságban tartottam, hanem hagytam, hogy szétáradjon, fényt hozva mások életébe is. Ettől a pillanattól kezdve a citrin már nem az önzés aranyketrece, hanem a nagylelkűség napfénye lett.