Az Önzés Obszidián Szíve

Egy régi legenda keringett a sivatag nomádjai között. Azt mesélték, létezik egy oázis, melynek vize a világ összes tudását tartalmazza. Persze, csak azok ihatnak belőle, akik képesek lemondani minden földi vágyukról. Sokan elindultak megkeresni ezt a helyet, de egyikük sem tért vissza. Aztán jött egy fiatal beduin, aki szívében nem a tudás iránti vágy égett, hanem a bizonyítási kényszer. "Én majd megmutatom nekik!" - gondolta. Hosszú napokig vándorolt, míg végül meglátta a délibábot, ami az oázist jelezte. Amikor odaért, egy gyönyörű, smaragdzöld tó fogadta. Már épp a szájához emelte a vizet, amikor megpillantotta a tükörképét. Egy eltorzult, önző arc nézett vissza rá. Rádöbbent, hogy nem a tudás a célja, hanem a dicsőség. Ekkor a tó vize hirtelen elapadt, helyén pedig egyetlen, éjfekete obszidián kő maradt. Az önzés köve. A beduin megtanulta, hogy a valódi tudás nem a birtoklásban rejlik, hanem a megosztásban. És néha, a tükörben a legkeményebb igazságokat látjuk meg.